bánatomban forgolódok, görnyedek a földre. egyszer megígértem szeretni foglak téged mindörökre. de elhagytál, nincs tovább, vége minden szépnek. nem maradt már semmi, csak egy ének fel az égnek. még mindig hiányzol, mindennap gondolok rád, minden percben fognám a kezedet, csókolnám a szád. megtanultam szeretni és te segítettél ebben, még mindig szeretlek, nem tudom kifejezni szebben. már csak ennyire vagyok képes, már csak ennyi telik tőlem, dallamok mögé rejtőzöm, mert mind idáig féltem. talán utoljára mondom el mit érzek, de ez így marad. a hős szerelmes távozik, véget a színdarab. szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot, csak annyit kérek emlékezz rám, és ne kérdezd meg kibántott.
tudjátok nem értem, mért az kell mindenkinek, aki valójában nem tud szeretni. és ízig-vérig romlott. annyi a jó benne, hogy dugható. a fél segge kilóg minden egyes ruhadarabjából, és egy nap 4 fiúval látni. több tonna alapozó és smink van a pofiján, karika fülbevaló lóg a fülében, és mind a 10 ujján valami bizsu hülyeség fénylik. nem a fiúk tesznek tönkre minket, hanem ezek. ezek a lányok azok, akik elnyomnak minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése